Idén nincs hiány, sőt, ha a pénztárcánk fittyet hány a válságra, akkor még kínálat is akad. De mivel sokaknak már az ajándékokra szánt keret is túlnyújtózkodott azon a bizonyos takarón, és csak a lyukas zoknis lábuk lóg ki alóla, így nem feltétlenül kívánnak aranyáron 3 m-es normandiai fenyőt venni a 2 m-es belmagasságú lakásba.
Ilyenkor jön az a variáció, hogy meggyőzzük magunkat, hogy környezetvédők vagyunk, és nem is akarunk mi élő (mármint halálra ítélt) fát venni, hiszen a modern gondolkodású európai ember lakásában a szent ünnepen egy műfenyő dukál. Igen ám, de aztán átvillan a fejünkön, hogy a műfenyő lelőhely hiperek, és egyéb minősítésű bevásárlóközpontok felé éppen 1 órája álltuk ki oda-vissza az embertelen dugót, küzdöttünk egy ádázat a parkolóhelyért, vagy taposták szét a lábbelinket a tömegközlekedésen, és az időközben akuttá fejlődött tömegundorunknak is ártana egy újabb vásárlás, aminél ráadásul jó eséllyel belefutnánk, hogy már elfogyott, vagy csak csúnya van, és még csak nem is olcsóbb, mint fenyőgyanta illatú eredeti.
Ilyenkor jó, a VAKÁCIÓ feliratú táblákat csendes magányukban őrző iskolák felé teszünk egy kört, hátha a rendszerető gondnok kidobta már az alig pár napos - azaz még vadonatúj, tüskéjét sem hullató -, teremdísznek szánt kis fenyőket. Itt a könyéken például kapásból 4 db állt az iskola hátsó kapuja előtt. Mind olyan méret, amire magam is pályáztam, és amit édesanyám is rendelt magának. Ezek tulajdonomba került rokonaiért tegnap adtam 6 ezer forintot, innen meg ingyen vihetném, ráadásul megfaragott lábbal.
Hahhh, na majd jövőre... :)
