Az egyik, élelmiszer beszerzésére is alkalmas market pénztárához álltam sorba, amikor az előttem álló vásárló a kosarak eklektikus formációjával nem tudott megküzdeni. Mert ugye jó esetben ezek a frappáns kosárkák egymásba csúsztathatók, ilyen módon képezve egy helykihasználásban optimalizált tornyot. De itt ez többszörösen kudarcba fullad. A zűrös kosártorony több tagja is ferdén állt, így a szükségesnél jóval magasabbra nőve, aminek láttán vásárlótársam feladta a küzdelmet, és inkább letette a kosártorony mellé a sajátját.
Pedig jó esetben már két éves kortól egy gyermek kezébe jutnak készségfejlesztő játékok, hogy a háromszög a háromszög alakú lyukba, a négyzet a négyzet alakúba. Nem is szólva az építőjátékokról, ahol aztán tényleg még egymásba is kell illeszteni az alkotóelemeket. De ha már ez nem jutott ki, csak akadhatott volna otthon két vödör, amit néha helyszűke okán egymásba kellett tenni, vagy valami. :)
Vagy tényleg csak a jómódú, gyermekkori legózás emlékét magáénak tudók kiváltsága ez, hogy két kosarat tökéletesen egymásba tudjanak helyezni?
Mindenesetre, amikor a kosarak mellé értem, megigazítottam azt a 2-3 ferdén levő tagját a kupacnak, és belecsúsztattam a sajátomat a legfelül levőbe, elégedetten sóhajtva a "hatalmas" kihívás leküzdése után. Pedig, ha jól emlékszem, még legóm sem volt gyermekkoromban :)
