Walami

Tegnap a naplemente által festett úton bandukoltam haza, a hónom alatt az állítólag nagyon jó állapotban levő fogaimról készült panorámaröntgennel, amikor vad gyerektrappolás rántott vissza a földre a gondolataimból. A fa mögül előbukkanó nyolcéves forma srác meghökkent arcal torpant meg előttem, majd gyors hátraarca közben még hallottam, ahogy ennyit mormol maga elé:
- Ez nem apa.
Ezen a ponton én is fellélegeztem, mert valóban nekem sem volt tudomásom róla, hogy lenne egy 8 éves fiam. :)
Ezt követően a fiú vágtázva elindult vissza a játszótérre, és fennhangon is megosztta új tudását, feltehetően az anyjával:
- Ez nem Apa volt, hanem bárki.

Na, így lettem én Bárki :)

Utóiratként megosztom azt a meglepődésemet, amit a frissen megismert fogorvos okozott, aki nem próbált rábeszélni sem egy jó eséllyel szükségtelen fogműtétre, sem egy húzásra, ami után bátran otthagyhattam volna még százezret egy hídért, hanem azt mondta, hogy ha tünetmentes vagyok, nézzünk vissza decemberben arra a gyanús, 16 éve kezelt foggyökérre, és ha nem változik az állapota, akkor lehet, hogy még 16 évig nem is kellene bántani. Pedig neki ebben semmi üzlet nincs, és mégis ezt tanácsolta. Úgy tűnik, ő viszont nem bárki más, aki inkább lehúzott volna azokkal a lehetőségekkel, amiket ő is elmondott, ám megjegyezve, hogy ezek közül némelyik túl radikális, és nem fogmegtartó, valamint akár szükségtelen is lehet.